Bejelentés



Baksatanya Székelyvarság, egy csepp örökség Székelyföld szívében
Falusi turizmus, szállás, házias ellátás, gyalogtúrák és hegyi kalandok minősített túrarendezővel.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








2015. esztendő, Fergeteg hava 10. napja

 

Látogatás Gyergyóremetén

 


A közelmúltban jött egy sugallat, ami azt rebegte füleimbe, hogy adjuk a pénzt olyan helyre, ahol lelkiismeretünk szerint jó helyen tudhatjuk.


Ilyen helynek gondoltam a remetei kis családi "gyárat"...


...hiszen jövő hét szombatján, azaz január 17-én szombaton, teljesítménytúrát rendezünk a Budai-hegység és a Zsámbéki-medence tájain és az ellátás részeként gyergyóremetei házicsokit fognak kapni a résztvevők.

Gyergyóremete Székelyföld része, 106 km2-en 6300 lakossal.

 


Itt található a sokak által igen, és a sokak által pedig még nem ismert, END-IBO (Endre és Ibolya) székely-magyar házicsoki manufaktúra.

6300 lélek...város is lehetne, de község.

6300 lélek...a Ditrótól 1725-ben leszakadt településen

6300 lélek...száz évvel ezelőttig Csík vármegye részeként

6300 lélek...melyből 60 személy az END-IBO manufaktúrában lelt munkára.

 

Cirka 20 kg termék, melynek megvásárlása világot nem válthat meg, de természetjáróként nem feledhetem, a nagyon hosszú vándorlások is egyetlen kicsi, ám határozott lépéssel kezdődnek...

...egy ilyen kicsinek tűnő, de határozott lépéssel indult a mai nap is.

30 cm hó hullott az éjjel.

Hű társamat, Wartaburgét jó két órás lapátolással sikerült kiszabadítani a fehér álom fogságából.

800 méteren, a Görgényi-havasokhoz tartozó Varságon, Fergeteg havában ez helyénvaló dolog. Meg is említi a varsági ember azt, ha télen nincs tél, mert "amikó tél vót még, a kertek tejejin közlekedtünk ám, az biza". S ha ma nem is a kerítés tetejin, de azért becsületes télben indítottam paripámat.

Legurultunk a Zetelaki víztározóhoz, majd itt a gáton át, Gyergyó felé vettem az irányt, s közben egy pillantásra félrehúztam, hogy megörökítsem a tó téli arcát.

 


A víztározótól a Sikaszó-pataka mentén suhantam a Libán-tető felé.

Suhanás volt ez a javából kérem, bár gondosan takarított, de azért enyhén havas, csendes és fehér tájon szeltük a kilométereket.

Sikaszó kedvemre való székelykapuja ez alkalommal is megállásra késztetett.

 


 

Sikaszót elhagyva Libánba értem.

S Libánról legalább annyit illik tudni, hogy Libán olyan hely, ahol tudtára adatik a modern korok "időcsónakosának", hogy határvidéken jár...

 


Ezt jól eszembe vésve emelkedtem tovább a Görgényi-havasokat és a Hargita vonulatát összekötő 1000 méter magasan fekvő Libán tetőre, amin áthaladva az andezit bányánál újabb pihenőt tartottam, hogy ne haladjak gyorsabban valóságos világunknál.

Ne szaladjak el felette, ne rohanjak túl rajta, hanem vegyem észre, hogy ott van, s hogy ottan vagyok.

A Libánról Gyergyóújfalun, Kilyénfalván és Tekerőpatakon keresztül értem Szentmiklósra, majd Szárhegy és Gyergyóditró településeit csodálhattam meg.

Gyergyóditrón nem tudtam ellenállni a Jézus Szent Szíve templom újabb megcsodálásának, mely igaz hogy csak jó száz esztendős, de méreteivel és építészeti szépségével megigézi az ember szemeit.

 


Tornyai 75 méter magasak, templomhajója pedig 56 méter hosszú és 23 méter széles.

5000 hívő befogadására alkalmas.

 

Ditróról az Észak-Görgényi felé kanyarodva ér az ember Remetére.

A 6300 lelket számláló faluba, ahol a 6300 lélekből mintegy 1500 ma is külföldön dolgozik.


Remetén az Alszegi utcában várt rám Laczkó-Szentmiklósi Árpi barátom.

 


Árpi tanárember, földrajzra okítja a csíkszentdomokosi tanulókat és a remeteiekhez méltón ő is lelkes lokálpatrióta, rögtönzött idegenvezetést tartott a településen, majd átkísért a szinte szomszédjukban lévő csokigyárba.

Szombat délután fél három, csendes a telep, de nyitott kapuk mindenfelől. Árpi határozottan lép a telepre, nyitja meg a raktár, majd a gyártósor s végül az iroda ajtajait...minden zárva.

Csendes tanácstalanságunknak munkagép zaja vet véget.

Szombat délután fél háromkor, a havas, jeges és szeles időben érkezik a gyár egyik vezetője, overállban munkagéppel. Gondolom havat tolt a környékbeli utcákban.

Bemutatkozásom után, Ferencz Jóska készséggel szolgál ki és magyarázza el a gyártás folyamatát, mutatja be a termékeket és még egy doboz ajándék mézes puszedlivel is kedveskedik a magyarországi rendezvényhez.

 


Sajnos, ám érthető módon a gyártósorra nem mehettünk be, mert a munkavégzés utáni takarítás már megtörtént és a tisztasági törvényeket még a Turul Túra kedvéért sem sérthettük meg.

 


 

Jóska csupa szív és barátságos ember. Lelkesen mesél a kezdetekről, büszkén mutatja a régi fotókat, amikor még Barkas-szal terítették az árut s megemlíti azt is, hogy egy adott pillanatban miért nem "nőttek" tovább, miért maradtak emberi léptékkel igazán mérhető manufaktúra.

Sajnálja is az ember ilyenkor, hogy tenni kell és menni kell, de hívatlanul jöttem s a család mindkét Jóskát várja otthon...

 

...de vigasztal az, hogy lesz még Turul Túra és lesz még remetei házicsoki az ellátás...

 

Hazaúton a Libán tetőn jártam, mikor sötétedni kezdett, csak fenyveseket és kicsi kalibák tetejét láttam sejtelmesen a hótól megvilágítva.

A mozdulatlan kép eszembe juttatta, ez a táj száz évekkel ezelőtt is ugyanezen arcát mutatta...

...s ettől a gondolattól hatalmas nyugalom árasztott el és vett körül.

Köszönöm.

 

 

 

--------------------------------------------------------------------------

 



 

2014. esztendő, Álom hava 25. napja

 

Karácsonyi tisztulás

 

Tanulva a korábbi karácsonyok és téli ünnepek történéseiből, idén karácsonykor útnak eredtem, megelőzve ezzel az eltelítődést és a lanyhulást, valamint túratárs híján, lelki megtisztulásnak is gondoltam ezt az utat.

Mivel a Varságon töltött négy és fél esztendő eddig nem az aktív sportról szólt és a közeljövőre tekintve komolyabb hegyi tervek is születtek, így úgymond szükségszerűvé, elengedhetetlenné vált-válik a rendszeres edzés...és azt a +10 kg-ot (ami az elmúlt években felgyülemlett) is le kell adni.

 

Így indultam el utamon.

(a világos órák rövidsége és kedvem végett Küküllőig a Wartburggal)

Küküllő tanyabokorból a patakot keresztezve hirtelen emelkedtem a Görgény-Hargita fennsík platója felé. Küküllő-tetőn szemrevételeztem a Horváth tanyát, majd mindent rendben találva folytattam utam immár a platón, az Ülkei-vályú felé.

Csendes és zárt cserjésen haladtam.

Régebb lakott terület volt ez is, mostanra - a vadakat leszámítva -  csak fakitermelők, gombászok és magányos "időcsónakosok" járják e vidéket.

Ködös, havas és párás volt az idő...ellentmondást nem tűrően csendre és nyugalomra ítélve élőt és élettelent. Ladikom csendesen siklott a tájon és e csendet csak a zártabb részeken törte meg egy-egy félhangos hó-hohóóó, ezzel tartva távol magamtól a vadakat.

Az Ülkei-vályúhoz érve pár percet időztem, vettem egy jó pohár forrásvizet, felidéztem magamban a nyáron ide települt méhészeket, majd továbbálottam, hiszen a nappal rövid és utam még hosszúnak ígérkezett.

Innen a fennsík tetejére érve hatalmas fenyő csemetekert mellett haladtam Szencsed felé. Tiszta időben innen látható a Madarasi-Hargita és a Hagymás-hegység is, a Nagy-Hagymással, Egyes-kővel és az Ecsém-tetővel.

Tartottam tőle, hogy a platón erős lesz a szél, de szerencsére nem okozott gondot.

Szencsed előtt alkalmi túrázó lábnyomaira bukkantam...

 


Szencsed közigazgatásilag Farkaslakához, területileg pedig Bogárfalvához tartozó kis település, melynek jelenleg négy házát lakják.

 

 

A 900 méter feletti kis "faluban" újra komálkodtam egyet a szokásos kis kopókkal és a nagy termetű kaukázusi vagy sárhegyi fajta juhászkutyával. Boldog karácsonyt kívántam Balogh Árpi bátyámnak és Hideg-aszó feje felé vettem az irányt. A szencsedi fatemplomot ez alkalommal csak távolról vettem szemügyre.

 


Innen ha lehet ezt mondani, még elhagyottabb ösvényeken vitt utam. Tucatnál is többször jártam már Hideg-aszó forrásvidékén, de emberrel még sosem találkoztam mesevilágunk ezen eldugott szegletében. Kicsi szeglet ez, hiszen félóra járásra innen a Korondhoz tartozó tanyavilág, Fenyőkút "központjában" lehetünk. A közelmúlt csapadékos és meleg időjárása végett a környékbeli források, patakok megduzzadtak és elevenen zúgnak a mélybe, bele a Nagyküküllő vízébe, hogy kíváncsian utazzanak Segesváron keresztül a Maros, majd Szegednél a Tisza vízébe, hogy később a Dunával együtt a tengerbe vesszenek. Érdekes hazajárás ez...

 


S mire ezt végiggondoltam, néhány patakon kalandosan átkelve, Fenyőkútra érkeztem. Ősi és emberi vidék ez. A vulkáni fennsíkon vetette meg a székely ember a lábát, méghozzá nem is akárhogyan. Példás gazdaságok, takaros tanyák, fatemplom hirdeti a székely ember konok kitartását.

Szencsed óta tetőtől talpig voltam vizes, a szitálás, havazás és néhány kevésbé jól sikerült patakátkelésnek köszönhetően. Amennyire a terep engedte tartottam a sebességet, hogy teljesen át ne fázzak, mivel utamnak felénél járhattam. Varságon sem mondhatni, hogy városiasak a hétköznapok, de valahogy itt szembesültem azzal, hogy az én mai túrám, vizes bakancsomban és átázott ruhámban, meg sem közelíti a székely ember zsigerből fakadó eltökéltségét és kitartását.

Ezzel új megvilágításba került néhány dolog.

A kényelmetlen elviselhető lett, a hideg és vizes pedig átmeneti.

Termoszomból ittam egy jó teát, majd sebes léptekkel szeltem át Fenyőkút hangulatos, ám hosszú tanyavilágát.

Így jutottam el a Korondot Székelyvarsággal összekötő erdei útra, melyen hosszan, csendesen ereszkedve értem újra a Nagyküküllő vize mellé, hogy alkalmi útitársként jó négy kilométeren keresztül együtt kanyarogjunk Segesvár, Gyulafehérvár, Arad, Makó, és Szeged felé...

 


 

Köszönet Beának, hogy meleg fürdővízzel és házi tehénsajtból készített rántott sajttal, petrezselymes pityókával várt...

 

~32 km

~500 m

5,5 óra


 








Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Baksatanya [ 2015-01-12 13:54 ]

Köszönöm!



Jakab Erzsébet [ 2015-01-11 12:26 ]

Gratulálok. Szép teljesítmény. Gondolatban végig jártam veled havas utakon is. Szépen írsz, igaz, szép helyről könnyebb. És szép hogy gondoltál Beára is. :-)



Baksatanya [ 2015-01-11 10:24 ]

Kedves Csöpi!

Köszönöm szépen szavaid!
Nekünk is nagyon kedves emlék a kisújszállási "brigád".
:-)



Balláné Csöpi [ 2015-01-11 10:12 ]

Újfent szépet, szépen írtál, szívünknek oly kedves tájat, emléket idéztél. Várjuk a továbbiakat! Közelgő túrátokhoz, jó időt, erőt, kitartást kívánunk!



Baksatanya [ 2015-01-10 23:04 ]

Szia Anci!

Másabb, az biztos...



Ale Anci [ 2015-01-10 11:03 ]

Biztosan sokkal szebb és élvezetesebb, mint itt Pesten gyalog a tömegközlekedés helyett!2



Baksatanya [ 2015-01-08 12:05 ]

Kedves Zsuzsa!

Köszönöm szépen!



Zsuzsa [ 2015-01-07 16:51 ]

Szép út lehetett, a kitartás bátorság becsülendő.







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!