Rendezői gondolatok a január 17-i Turul Túráról

Elsősorban nagyon köszönjük mindenkinek a részvételt, reméljük, hogy jól éreztétek magatokat és legközelebb is szeretettel várunk benneteket!

Alcím:

Vigyázz mit beszélsz…avagy lázas készülődés és egy lázas rendezés

Mivel a jégkár miatti új útvonal elég későn vált bizonyossá, így volt némi sietség az előkészületek során. 6 nappal a túra előtt egyeztünk meg az új útvonalról és 6 nappal a túra előtt hoztam Gyergyóból a házicsokit. Itiner szerkesztés, nyomtatás, komoly készülődés, csomagom meghaladta a 45-50 kg-ot.

Ezt valahogy felcibáltam a menetrend-szerinti nemzetközi buszjáratra.

Mivel a közelmúlt időjárása nem biztatott rekord résztvevőszámmal (valamint "a csomagom is nehéz"), így kicsit alásaccoltam a csokikészletet, ezúton kérek elnézést azoktól kiknek a gyergyói házicsokiból nem jutott, ezt a nyári Turul Túrán pótoljuk majd!

Megmentőim a Népligetben Láp Lidérce Edit és Egon voltak, kik hajnalban a megérkezésemkor megszabadítottak cirka 25 kg csomagtól.

Innen Győri Péter barátomhoz mentem, hogy további csomagjaimtól megszabaduljak és igyunk egy italt SzLA barátunk egészségére, kinek ezen a napon volt 71. születésnapja.

Ekkor még nem sejtettem, mi következik…

Három nap lázas készülődés, pénteki szalagozás, majd egy telefon pénteken délután Győri Petitől - aki a Nagykovácsi pont felelőse szokott lenni – Józsikám, baj van.

40 fokos láz és vírus.

Hm. Gyors átszervezés, segélykiáltás a facebook teljesítménytúra csoportjába.

Újra problémamentesnek tűnik a terepasztal.

Mert ez ilyen ám... főrendezői szemmel egy túra pont olyannak tűnik, mint egy terepasztal vagy egy makett, egyszerre át kell látnod és mindennek a helyén kell szerepelni.

Közben volt egy elejtett félmondatom a másik főrendezőnek:
„Te Petikém (Kosztka) mi lenne, ha az általunk rendezett túrán, mi magunk betegednénk így le?”

…választ kaptunk rá…

Másnap reggel

Gyönyörű idő, jókedvű turisták, minden a helyén, finom az ellátás Éviéknél, kevés a házicsoki,

szép az új útvonal, bevásárlás a szomori célhoz, egy hosszúnak tűnő autóút Szomorig, majd ágyba dőlés 40 fokos lázzal.

(azért lázcsillapítás után este még lementem a célba…mert ezt csak így lehet  )

Engedjétek meg, hogy itt is megköszönjük a segítőknek és a pontőröknek a munkájukat és hogy név szerint is megemlítsük őket:

Rajt:

Dravecz Zoli, Dravecz Zsuzsi, Kosztka Julcsi, Fekete Zoli, Szabó László Attila, Wittner Csilla, Kimmel Péter

1. ep. Wittner Viktor

2. ep. Kromek Melinda

3. ep. Vuray György, Klement Gábor, Pósa Ida, Kovács Viktor

4. ep. Anheuer Évi és Egon és természetesen Béla bácsi

5. ep. Láp Lidérce Edit

6. ep. Thold Tibi

7. ep. Nagykovácsi cél:

Kimmel Péter, Jakab Erzsébet, Kovács Edit, Cifka Borika, Gyapjas Ferenc, Horváth Jocó

8. ep. Wittner Csilla és Viktor

9. ep. Kosztka Miklós, Kosztka Bálint, Tóth Peti

Szomori cél:

Dravecz Zoli, Dravecz Zsuzsi, Galiba Gerda, Fekete Zoli, Bitter Gergő, Pálinkó Csaba

Szalagozás:    Fekete Zoli

Autós logisztika, csomagszállítás, pontőrök szállítása:

Ruszó Lala, Pálinkó Csaba és Gyapjas Ferenc

Új útvonal bejárása: Vincze Attila

Seprés: Kalmár Edit, Soós Ádám, Vincze Attila

További segítség az előkészületekben:

Kosztka Gabriella, Kosztka Miklós, Kimmel Péter

Köszönjük mindenkinek!

Kosztka Péter és Baksa József

(rendezőtársak)